"A titkaink hidak lehetnek saját magunkhoz" - Frank Warren interjú

2019. április 23.

Frank Warrenre már több mint egymillióan bízták rá levelezőlapra írt titkaikat. Az általa kitalált, a művészet erejét és az online nyilvánosságot kombináló PostSecret rengeteg ember számára hozott megkönnyebbülést. A pécsi orvoskaron előadást tartó Warrennel többek között arról beszélgettünk, hogy mi a titkok szerepe egy olyan korban, ahol egyre inkább kirakatban éljük az életünket.

 

hvg.hu: Tizenöt éve néhány száz képeslap osztogatásával indította el a PostSecretet, azzal a céllal, hogy az azt visszaküldő emberek névtelenül megoszthassák titkaikat. Gondolta volna akkor, hogy ekkora vállalkozás lesz ebből, és az ön életét is teljesen új útra tereli?

Frank Warren: Így van, kicsiben és helyben kezdtem. Mára több mint egymillió képeslap gyűlt össze, és azt gyanítom, hogy ha visszavonulok, és a családommal Floridába költözöm, a képeslapok akkor is megtalálnak majd. A másfél évtized ellenére azonban a lényeg nem változott: a postaláda kinyitásakor a mai napig úgy érzem magam, mint egy kisgyerek karácsony reggelén, amikor az ajándékokat bontja ki.

hvg.hu: A PostSecret két részből áll, az első a titkok megírása és elküldése, a második pedig hogy a kiválasztott titkokat közzéteszi az interneten, ami az indulásakor kifejezetten újszerű kezdeményezés volt. A titkaink bevallása minden bizonnyal felszabadító érzés, de mit gondol, miért szeretjük olvasni más emberek titkait?

F. W.: Úgy vélem, hogy a PostSecret elsősorban nem internetes vállalkozás, hiszen az „analóg” módon, kézzel megírt és postán feladott levelezőlapokról szól – igaz, ezeket aztán a digitális világ révén teszem közzé. Transzformatív erővel bírhat, ha talán magunk számára is először bevallunk egy titkot, majd egy képeslap révén egy idegen gondjaira bízzuk. Sok e-mailt kaptam már titkaikat korábban megosztó emberektől, akik arról írtak, hogy milyen fontos volt számukra keresztülmenni ezen a folyamaton, hogy az önmagukkal való megbékélés első lépcsőfoka volt ez. De a PostSecret másik része ugyanennyire fontos szerintem. Talán a weboldalt böngészed, talán az egyik könyvet olvasod, majd villámcsapásként éled meg az egyik titkot: nem vagy egyedül, nem te vagy az egyetlen ezzel a teherrel! Ez az előadásaim fő üzenete is: nem vagyunk egyedül a titkainkkal. Talán úgy érezzük, hogy a titkunk egy fal, ami elválaszt minket a többi embertől. De ha módot találunk arra, hogy megszabaduljunk ettől, akkor azonnal rájövünk, hogy mindez csak illúzió volt, a titkok nem falak, hanem a minket a bensőnkkel összekötő hidak.

hvg.hu: A PostSecret.com indulása idején az internet és az egész világ merőben más hely volt. Manapság egyre inkább titkok nélküli világban élünk, ahol életünk szinte minden pillanatát dokumentáljuk és megosztjuk, és a személyes információ az egyik legértékesebb „pénznemmé” vált. Mi a funkciója a PostSecretnek ebben a szép új világban?

F. W.: Mindennap döntéseket hozunk, hogy miket osztunk meg magunkról és miket rejtünk el. Bár rengeteg információt osztunk meg, és a történelem során sosem állt ennyi technológiai lehetőség rendelkezésre a beszélgetésre és életeink összekötésére, paradox módon még sosem éreztük magunkat ennyire elszigetelve és elidegenedve. Tény, hogy egyre több személyes információt osztunk meg magunkról, de nem hinném, hogy ez a megosztás egészséges fajtája lenne. Sokszor a neten mintha maszkot és álruhát öltenénk magunkra, míg egy egészséges kapcsolat épp a maszkok levételéről és az intimitásról szól. Akár úgy is mondhatjuk, hogy a titkainkat válthatjuk intimitásra.

hvg.hu: Eközben a PostSecret mintájára több titokmegosztásra szolgáló okostelefonos alkalmazás is megjelent. Ön szerint mi a fő különbség az applikációk és a PostSecret analóg, „kézműves” megoldása között?

F. W.: Úgy vélem, hogy a PostSecret nagyon más lett volna, ha csak egy webcímet adok meg, és azt mondom, hogy gépeld be ebbe a szövegdobozba a titkaidat! Először is mindez nem garantálja az anonimitást. A levelezőlapnál a feladó választja meg, hol adja fel, nincs cím, így biztos lehet benne, hogy nem lehet visszakövetni hozzá, és ennek révén az ösztönzés is nagyobb, hogy mélyebbre ássunk magunkban a valódi titkok után. Emellett nagyon fontos a képeslap elkészítésének folyamata. A feladó kidekorálja azt, és gondosan megválogatja a szavait, hogy elférjenek, formába önti a titkát. Mintha egy rajzos haiku lenne. Majd pedig bedobja a postaládába, és az elengedés fizikai aktusa is meghatározó. Az olvasók számára pedig a rajz is fontos, hiszen ezekkel olyan érzéseket lehet közvetíteni, amelyeket a feladó (még) nem tudott szavakba önteni.

hvg.hu: Azaz a képi elem alapvető része a történetnek.

F. W.: Igen. Egyfajta punk művészetként tekintek a PostSecretre, mivel a hétköznapi emberek is művészek lehetnek egy időre az igazságuk kimondása révén. Nagyon izgalmas számomra mindig viszontlátni egy múzeumban a különböző PostSecret kiállításokat, ahol a falakat ezek a képeslapok borítják. Jó érzés látni, ahogy mindez újradefiniálja a művészetet, és hogy magukra nem művészként gondoló emberek is képesek létrehozni művészetet.

hvg.hu: Ahogy említette, több mint egymillió levelezőlap jött össze az elmúlt 15 év során, és folyamatosan érkeznek az újak. Ez az óriási gyűjtemény történelmi szempontból is fontos lehet, hiszen ezek a képeslapok egy korszak lenyomatát is adják. Van esetleg valamiféle terv az archiválásukra?

F. W.: Jelenleg egy csoporttal közösen azon dolgozom, hogy találjunk egy olyan szervezetet, intézetet, ahol a levelezőlapok tovább tudnak élni. Mindez lehet egy múzeum, egy egyetem, egy könyvtár, a lényeg, hogy végre elkerülnek a házamból (nevet). Egyetértek, tényleg egy rendkívüli gyűjteményről van szó, ehhez hasonló nincs a világon. Én csak egy átlagos fickó vagyok, szóval nem tudok túl sok adatot kinyerni ezekből a képeslapokból. Ám a big data korában biztos vannak módok átfogó társadalmi, kulturális vizsgálatokra.

hvg.hu: Mint mondta, titkaink elpostázása az önmagunkkal való megbékélés első lépése is lehet. Volt már tanúja ilyen folyamatoknak?

F. W.: Igen, sokan osztották meg velem azt, hogy milyen hatás gyakorolt rájuk titkaik elengedése, vagy mennyire máshogy kezdték el látni a világot, miután szembesültek mások titkaival. Néha igen érdekes történetek bontakoznak ki. Egyszer egy nőtől kaptam képeslapot azzal a szöveggel, hogy „Egészen addig nem vettem észre, hogy bántalmazó kapcsolatban élek, amíg rá nem jöttem, hogy elvesztettem az önálló véleményemet”. Kitettem a képeslapot a weboldalra, és egy héttel később kaptam egy e-mailt egy másik nőtől, aki azt írta, hogy „Egészen addig nem vettem észre, hogy bántalmazó kapcsolatban élek, amíg meg nem láttam ezt a képeslapot, és rá nem jöttem, hogy én is teljesen elvesztettem az önálló véleményemet. Ezért úgy döntöttem, hogy kilépek ebből, és sokkal egészségesebb helyen vagyok most.” Nagyon izgalmas volt látni, ahogy két idegen ilyesfajta találkozása életfordító döntéshez vezet, és ezzel még nem ért véget a történet. Nem sokkal később a képeslap feladójától kaptam egy e-mailt, és azt írta, hogy amikor a weboldalt böngészte, akkor a barátja meglátta a képeslapját, és rájött, hogy azt ő írta. Ezután egy hosszú, kényelmetlen, de őszinte beszélgetésen estek túl, és talán sikerül közösen megoldani a problémáikat. Az eredeti feladó tehát a kapcsolata javítására tudta felhasználni a titkát, míg a magát hasonló helyzetben találó olvasó épp ellenkező módon döntött.

hvg.hu: Egy titok megosztása így más életeket is érint...

A titkok postása

Saját bevallása szerint fenekestül felforgatta Frank Warren életét a PostSecret, illetve az ezzel járó felelősség és munka, ám az 1964-ben született amerikai férfi nem gondolkozik a visszavonuláson. A PostSecret.com 15 éves fennállása alatt egyszer sem közölt hirdetéseket, és egy rosszul elsült iPhone-os alkalmazás kivételével az óriási pénzeket megmozgató okostelefonos ökoszisztémából is kimaradt. Warren könyveiből és előadásaiból finanszírozza a kezdeményezést, Pécsett az orvoskar Angol-Német Hallgatói Önkormányzatának meghívására tartott előadást.

F. W.: Úgy vélem, hogy néha egy titok megosztása mind minket, mind egy közösséget átformálhat, és az előadásaim során a saját titkaim megosztásáról és erről a folyamatról is beszélek. Az egyik fő cél, hogy megszabaduljunk a minket nyomasztó terhek stigmáitól. Egyre több mód létezik arra, hogy segítsünk a mentális problémákkal és egyéb gondokkal küzdőkön, de sokszor az érintettek nem mernek segítséget kérni, és ez különösen igaz a fiatalokra. Az egyik üzenetem az, hogy egészséges dolog megvilágítani az énünk és a kultúránk ezen részeit, nincs okunk a szégyenkezésre. Néhány évtizeddel ezelőtt például a mellrák is tabutémának számított, rengeteg nő nem mert erről beszélni a családjával, de még a doktorával sem. Azóta ez szerencsére megváltozott, és örömmel látom, hogy más témák kapcsán is hasonló folyamatok zajlanak.

hvg.hu: Azaz sokszor épp a leginkább sérülékenyeknek van szüksége a titkuk megosztásával járó felszabadító tapasztalatra. A PostSecret közösségnek milyen a demográfiai összetétele?

F. W.: A világ minden részéről, minden korosztályból és nemből érkeznek hozzám levelezőlapok. Ezzel együtt a legtöbb feladói fiatalok és nők. Ez egyrészt nyilván az internethasználók korösszetételéből fakad, de valószínűleg abból is, hogy a különböző nemek különböző módon tekintenek a titkokra. A nők sokszor támogatást keresnek egy titok vagy történet megosztása révén, például ahogy a Me too mozgalomban elmondott történetek is változást és a stigmák eltüntetését érték el. A férfiak ezzel szemben hajlamosak úgy gondolni, hogy egy titok elárulása a gyengeség jele lehet. Persze ne gondoljuk azt, hogy az összes titkunk sötét dolog. Egy előadásomon például egy doktor jött a színpadra, és elmondta, hogy minden egyes alkalommal, amikor egy betege ritka, általa sosem látott tünetekkel keresi meg, vissza kell fognia magát, hogy ne mondja ki azt, ami elsőnek eszébe jut: miért nem guglizik rá? Én biztos azzal kezdeném. Pécsett egyébként is leendő doktorokkal beszélek, nekik is elmesélem majd ezt a titkot (nevet).

Forrás:

hvg.hu

Az elem már a listában van!
Nem tehet be a listába 5-nél több elemet!
Sikeresen mentve
Hiba a mentés során!