-interjú dr. Perjési Pállal, a Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karának dékánjával
2018. január elsején volt két éve annak, hogy önálló kar lett a gyógyszerésztudományi szak Pécsett. Az elmúlt időszak ezzel kapcsolatos változásairól, a beiskolázást érintő előrelépésekről, tervekről, valamint a diploma megszerzése utáni lehetőségekről is beszélgettünk dr. Perjési Pállal, a Pécsi Tudományegyetem Gyógyszerésztudományi Karának dékánjával.
Schweier Rita írása
-A karrá válás miként hatott a beiskolázásra? Nőtt-e a jelentkezők száma az elmúlt két évben?
-Az eddigi tapasztalataink abszolút pozitívak, hisz karként a nyilvánosság előtti megjelenésünk is egészen más, önállóak lettünk. A nem szakmabeliek nem értik a szak és a kar közti különbséget, és úgy vélik, hogy a „csak” szakként való lét az oktatásban esetleg csökkent színvonalat jelent, holott ez nem így van. Évekkel ezelőtt is az igényességre törekedtünk, ahogyan most is. Gyógyszerészképzés négy helyen folyik az országban, és rajtunk kívül mind a három egyetemen kari struktúrában zajlott ez, tehát 2016. január elsejéig e téren hátrányban voltunk. A változás a beiskolázás adataiban is jól tetten érhető, hisz már az első, karként működő évben, 2016-ban közel ötven volt a felvett hallgatóink száma, 2017-ben pedig ez a létszám közel hetvenre nőtt. Jelenleg több mint ötszáz hallgató tanul a kar magyar és angol nyelvű gyógyszerészképzésein.
-Történt-e a képzési rendszerben is módosulás?
-A képzési kimeneti követelményekben 2016-ban történt változás, ám ez egyformán érintette mind a négy képzőhelyet az országban. Mi azonban nemcsak a társkarokkal vagyunk versenyben, hanem azokkal a képzésekkel is, amik potenciálisan szintén fel tudnak venni gyógyszerészhallgatókat. Képzési rendszerünkben arra törekszünk, hogy kiváló szakembereket képezzünk mind a gyógyszerellátás, mind a kórházi gyógyszerészet, mind pedig az ipari gyógyszerészet területein.
-Él egy tévhit az emberekben – és ez kiderült az idei nyílt napon is – azzal kapcsolatosan, hogy a gyógyszerész diplomával hol lehet elhelyezkedni. A legtöbben azt gondolják, hogy egyetlen út van, a patikusi.
-Igen, és ez jelentősen beszűkíti a pálya iránt érdeklődők számát. A jövőben igyekszünk egy sokkal célirányosabb kommunikációval bemutatni mindazon lehetőségeket, amik nyitottak a végzős hallgatók előtt. Ilyen a gyógyszer-, illetve az élelmiszeriparban elhelyezkedés alternatívája, továbbá a klinikai-kórházi gyógyszerész pálya is.
A végzett hallgatók többsége közforgalmi gyógyszertárban helyezkedik el, sokakat ma is alapvetően ez a pálya vonz. A kórházi-klinikai gyógyszerészet jelentőségét, és azt, hogy mennyit tud egy gyógyszerész hozzáadni a racionális és gazdaságos gyógyszerterápiához, szerencsére ma már Magyarországon is felismerték. Bízunk abban, hogy a felismerést idővel követi a megfelelő finanszírozás is. Az ipari szektorban is sok lehetőség és szakterület van: ilyen például a törzskönyvezés, ami nagyon összetett feladat, és sok eleme gyógyszerészeti szakértelmet igényel. Ide tartozik a szabadalmi ügyekben való eljárás, a kapcsolattartás a szabadalmi hivatalokkal. A gyógyszeripar emellett a kutatás különböző fázisaiban is alkalmaz gyógyszerészeket: fontos a tudásuk az új molekulák felfedezésénél, a preklinikai vizsgálatoknál, a klinikai kipróbálások koordinálásánál, a protokollok megírásánál, azok ellenőrzésénél, az adatok értékelésénél, valamint a jelentések megfogalmazásánál. A gyógyszerészek tehát a felfedező kutatás nulladik időpontjától egészen a gyógyszer piacra kerüléséig a fejlesztés minden stádiumában el tudnak helyezkedni.
-Van olyan szegmense a szakmának, ahol jelenleg munkaerőhiánnyal küzdenek?
-Magyarországon nincs elhelyezkedési problémája a végzett gyógyszerészeknek. 75-80 százalékuk a közforgalomban vállal munkát, és ez nem okoz számukra nehézséget, hisz mindig találnak állást. Oka ennek egyrészt a profilbővülés, másrészt a korfa, ami nem egészséges, mert sok az idős munkatárs. A kórházi-klinikai rendszer véges felvevő képességgel bír ugyan, de a munkavállalással ott sincs probléma. Azt azonban nehéz felmérni, hogy az ipari területen mekkora a potenciál, mert az említett kutatási területeken a gyógyszerészek versenyhelyzetben vannak más végzettségű szakemberekkel. Az, hogy ez a rivalizálás kialakulhat egy biológussal vagy egy vegyésszel, csak a gyógyszerész diploma értékét növeli, a gyógyszerésznek ugyanis több területen van kompetens tudása, ráadásul a gyógyszeralkalmazás, illetve a gyógyszerek forgalmazásának a szabályozása kizárólag a gyógyszerész hatásköre.
-Az is gyakori kérdés a középiskolások körében, hogy a diplomás gyógyszerészek milyen fizetéssel indulnak el a pályán?
-A közforgalomban nagyon jók a fizetések, emiatt sajnos kevés hallgatót tudunk megtartani az egyetemen. Ez egy nagyon ellentmondásos helyzet, mert a gyógyszerészképző helyeken tanulók örömmel látnák, ha gyógyszerészek tanítanák őket. A dékáni vezetés célja is az, hogy növelje a gyógyszerész végzettségű egyetemi oktatók számát, ugyanakkor rövid távon az egyetemi fizetés nem versenyképes a többi szféráéval. Ez sajnos így van mindenütt a világon, még Amerikában is. Évekkel ezelőtti számot mondok: egy amerikai egyetemi tanár fizetése az adott évben 60-70 ezer dollár volt, míg egy kezdő gyógyszerészé közel százezer dollárra rúgott. Az egyetemi fizetés ugyan a későbbiekben többféle addicionális értékkel egészül ki, ám ez a végzett diplomás számára nem látható előre. Ha elmegy egy interjúra, és azt mondják neki, hogy magasabb fizetéssel akár holnap alkalmazzák, a döntése azonnal megszületik. Lényeges azonban hangsúlyozni, hogy már érzékelhető szándék van az egészségügyi felsőoktatásban dolgozó oktatók bérének felzárkóztatására. A hallgatókat igyekszünk közép-és hosszú távú gondolkodásra késztetni, és elmondani nekik, miért éri meg az egyetemen maradni.
Arról is érdemes szót ejteni, hogy kik jönnek az egyetemre. Van, aki azért, hogy szerezzen egy PhD-t, mert ennek birtokában jobb lehetőségekhez jut akár a kórházi-klinikai, akár a gyógyszeripari területeken. Van azonban az a csoport is, akiket a kutatás és/vagy az oktatás fog meg, nekik fontos olyan fizetést adni, ami a maradásukat biztosítja.
-Motivációt adhat az is, hogy a Modern Városok Program részeként a karon jelentős fejlesztések valósulhatnak meg.
-A kar infrastruktúrájának fejlesztése négy ütemben zajlik, ennek első két üteme befejeződött. Ebben az épületben, ahol vagyunk, minden szinten sikerült kialakítani egy-egy új laboratóriumot. A másik két ütemben a szomszédos épület északi szárnyában újabb oktatólaboratóriumok jönnek létre, és ezáltal a kar minden intézetének, tanszékének vagy ebben az épületben, vagy a szomszédban lesz irodája, dolgozószobája és laboratóriuma is. Emellett egy EFOP-program keretén belül tervezés alatt áll egy ipari gyógyszerészeti oktatási centrum is, a szomszéd épület udvarán. Ez egy ipari gyógyszergyártási környezetet szimulál majd, és azokat a technológiai ismereteket, amiket a hallgatók laboratóriumi körülmények között megtanulnak, át tudjuk adni ipari körülmények között is.
-A külföldi ösztöndíjlehetőségek mennyire csábítóak?
-Sokféle lehetőség van, értve ezalatt az Erasmust vagy az Erasmus + programokat. Ezeknek társkarokkal, társegyetemmel karöltve vagyunk résztvevői. A diákok ezek által utazhatnak Németországba, Szlovéniába, Szlovákiába, Ausztriába, Erdélybe, Romániába és Portugáliába is. Mivel ezek féléves képzések, ezért ez a kiutazóknak féléves csúszást jelent, ugyanis csak azokat a tantárgyakat tudjuk ekvivalensnek nyilvánítani, amiknek a tematikája legalább 75 százalékban megegyezik a miénkkel. Fontosnak tartjuk, hogy ezt a csúszást áthidaljuk, gondolkozunk ennek megoldásán.
A kontinentális gyógyszerészképzés – ami a németországi mintán alapul – kompatilibilis a miénkkel, azaz nagy az átfedés a két képzési struktúra között, ezért is tudunk német nyelvű oktatást indítani szeptembertől. A környező országok képzése is ezt a kontinentális módszert preferálja, nem az angolszászt. Utóbbi rendszere korántsem annyira széles spektrumú, mint a miénk. A fejlődési lehetőségünk – az angolszásszal szemben – abban áll, hogy terjeszkedjünk olyan területekre, amelyekre mi képezünk szakembereket.
-Mi az, ami a leginkább vonzó lehet ebben a hivatásban? A fehérköpenyes gyógyszerész képe, aki olyat alkot, amire az átlagember nem képes, és még gyógyít is vele?
-Igen, ez biztosan, hisz gyógyszert csak a gyógyszerész készíthet a gyógyszergyárakon kívül. Ez hatalmas felelősséget is jelent számunkra. Épp ezért csak azok kaphatnak nálunk diplomát, akikről meggyőződtünk, hogy erre képesek. Ez az egyik privilégium. A másik, hogy információt tud átadni a gyógyszerekkel kapcsolatosan azok alkalmazásáról, mellékhatásairól. Ezzel a hivatással asszociálódik még a pontosság, a kiszámíthatóság, a megbízhatóság is. Mindemellett mi nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy a tudomány felé orientáljuk a hallgatóinkat, hisz ez viszi előre magát a szakmát, a magyar gyógyszerészetet.
-Vannak a karnak olyan karizmatikus, szuggesztív személyiségei, oktatói, akik tudásukkal, elhivatottságukkal beszippantják a hallgatókat?
-Büszke vagyok arra, hogy többen is vannak ilyenek, és ők nemcsak itthon, de a határokon túl is elismert szakemberek. A karrá válás egyik feltétele is az volt, hogy a minőségi oktatás mellett legyenek olyan tudományos eredményeink, amelyek nemzetközi visszhangot váltanak ki. Bízom abban, hogy sikerességünk folytatódik a jövőben is, hisz pályázataink révén kutatásfejlesztésre, és a tananyag fejlesztésére is nyertünk támogatást.
Címlapkép forrása: pte.hu